A kábelszerelvényekhez használt anyagok kiválasztása elsősorban a működési környezet, az átviteli teljesítmény és a biztonsági követelmények alapján történik. A kulcselemek közé tartoznak a vezetékek, a szigetelőrétegek, az árnyékoló rétegek és a külső burkolatok. A vezetők jellemzően fémekből, például rézből vagy alumíniumból készülnek, hogy biztosítsák az elektromos jelek vagy a teljesítmény stabil átvitelét. A szigetelőanyagok gyakran tartalmaznak polivinil-kloridot (PVC), polietilént (PE) és politetrafluor-etilént (PTFE), amelyek javítják a kábel feszültségállóságát, hőállóságát és szigetelő tulajdonságait.
Az árnyékoló- és védőanyagok szintén döntő szerepet játszanak a gyártási folyamatban. A külső elektromágneses interferencia minimalizálása érdekében egyes kábelek árnyékoló szerkezeteket tartalmaznak,-például rézfóliát, alumíniumfóliát vagy fonott rézhálót-, hogy javítsák a jelátvitel stabilitását. A külső burkolat anyagainak kiváló kopásállóságot, korrózióállóságot és öregedésállóságot kell biztosítaniuk; az általános választások közé tartozik a PVC, a gumi és a poliuretán, amelyeket speciális alkalmazási forgatókönyvek szerint választanak ki, mint például az ipari berendezések, az autóipari rendszerek, az elektromos hálózatok vagy a távközlés.
A technológia fejlődésével a kábelszerelvények anyagteljesítményre vonatkozó követelményei folyamatosan emelkednek. A modern kábeltermékeknek nemcsak jó elektromos vezetőképességgel és mechanikai szilárdsággal kell rendelkezniük, hanem meg kell felelniük a könnyű kialakításra, a környezetbarátságra és a hosszú távú működési megbízhatóságra vonatkozó szabványoknak is. A speciális alkalmazások magas hőmérsékletnek ellenálló, égésgátló-vagy alacsony-füstmentes-halogén (LSZH) anyagokat használhatnak a biztonság és a környezeti alkalmazkodóképesség fokozása érdekében. Következésképpen az anyagok megfelelő kiválasztása és kombinációja létfontosságú tényező a kábelszerelvények minőségének és élettartamának biztosításában.
